2023-ban egy mesés olasz faluban, Siena közelében tartottuk Anna és Marco esküvőjét. Mint fotós, a feladatom volt megörökíteni az eseményt. Az egyik különleges pillanatban úgy döntöttem, hogy kölcsönadom az egyik fényképezőgépet az egyik olasz rokonnak, Luigi számára, aki szenvedélyesen érdeklődött a fotózás iránt, és állandóan a közelemben volt.
Luigi lelkesen vette kézbe az eszközt, miközben gyorsan elmagyaráztam neki a legfontosabb funkciókat. „Nincs probléma, Luigi! Csak nyomd meg ezt a gombot itt, és kész!” – mondtam, majd folytattam a munkámat.
Luigi egész délután rendkívül elkötelezetten fotózott, és a nap végére már mindenki kíváncsi volt, milyen képeket készített. Amikor végre előkerültek Luigi felvételei, mindenki nevetésben tört ki.
Kiderült, hogy Luigi nemcsak a szertartást, hanem az egész napot kreatívan dokumentálta – többek között a legszokatlanabb helyzetekben. Az eredmény egy sor különleges, „szuperközelről” készült fotó lett, amelyek nemcsak a székek lábait, hanem az asztal alatt lévő lábakat illetve cipőket örökítette meg a fő események helyett.
A legjobb pillanat azonban az volt, amikor Luigi készített magáról egy profil fotót. A kép annyira bejött mindenkinek, hogy ettől a pillanattól kezdve, minden egyes fotó elején elhangzott a „Luigiiiismileeeee”. A menyasszony, Anna és Marco a vőlegény is, Luigit utánozva grimaszoltak amikor fotóztam őket. Így tehát visszavonhatatlanul is megszületett a híres „Luigi smile” ami azóta is eszembe jut, sőt, ha a helyzet úgy kívánja, használom is.
A nap végére Luigit sztároltuk, leutánozhatatlan humorérzékének köszönhetően, emlékezetessé tette a lagzit és a „Luigi-gyűjtemény”-ből külön fotókönyv is készült. Az olasz rokon nálam is rendesen maradandót alkotott a fotózás terén. Köszönjük Luigi!
