Az emlékeknek is van illata. A régi korok pora, a fából készült komódok mélysége, a már megkopott

fémek erőteljes vonzása – mind ott él bennem, amikor fotózom. Van egy saját korszakom, amit magamnak teremtettem.
Egy szelet a letűnt évszázadokból, egy cseppnyi romantikus barokk pompa, néhány elfeledett szalon fénye – mindez eggyé olvad a képeimen.

Mert számomra a múlt nem poros történelem. Inkább egy titkos szalon, amelybe bármikor beléphetek.
A bejáratnál kis tábla díszeleg: Artantiq. Fotóimon megelevenednek a régi idők elképzelt darabjai:
fa, kő, fém és cserép, drapériák, amelyek mintha kastélyok ablakát őriznék. Ezek a tárgyak nem csupán kellékek – hangulatot idéznek, velük és általuk, képeken történeteket mesélünk.

Szeretem, ahogy ősszel még erősebben hatnak ránk emlékeink. Ezzel együtt a levegő teltebb, a fény mélyebb, a színek melegebbek – mintha maga a természet is segítene visszavarázsolni a múltat.
A fotózás ilyenkor sem csupán dokumentálás, hanem rituálé: belépünk egy másik időbe, én a lencsén keresztül visszavarázsolom, amit a jelenben még elképzelhetünk.

A ruhák, amik az Artantiq-ot képviselik, szintén ezt a képzeletbeli korszakot elevenítik fel. Bár modern anyagból készülnek, szabásuk és díszítésük a régi idők hangulatát hordozzák.
Mintha a múlt és a jelen összefonódna, és együtt suttogná: „Ne felejtsetek el minket!”

Engedd, hogy te is belépj ebbe a világba.
Engedd, hogy a kreativitásod kinyissa a kaput egy másik korszakba, ahol a tárgyaknak lelke van, a fényeknek súlya, és minden fotó egy darab emlék, amit csak neked szánt a történelem.