„Melyik az előnyösebb oldalam?”
Ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat egy portréfotózás előtt.
Tudod, nekem a bal oldalam az előnyösebb. Az orrom picit erre áll.
Az arcom nem szimmetrikus. Ezt az oldalamat nem szeretem.
Ismerős?
A kép nem ugyanazt mutatja, amit megszoktunk
Mindannyian órákat töltünk a tükör előtt.
Önvizsgáló tekintettel figyeljük magunkat,
különös hangsúlyt adva annak, amit előnyösnek vagy előnytelennek vélünk.
A tükör azonban egy megszokott, megfordított képet mutat rólunk.
Olyan arcot, amelyet évek óta ismerünk.
A fénykép ezzel szemben máshogyan mutat meg.
És ami szokatlan, azt hajlamosak vagyunk hibának látni.
Hanem jelenlétet.
Nem biztos, hogy az, aminek gondoljuk
Az „előnyösebb oldal” sokszor nem más,
mint az a látvány, amelyhez a leginkább hozzászoktunk.
A fény, az árnyék, a mozdulat és az arckifejezés azonban
egészen más képet alkothat ugyanarról az arcról.
A portré nem csupán a tényszerű látványt rögzíti.
Hangulatot, jelenlétet és energiát is őriz.
A portré új dimenziókat nyithat
Nem szeretném, ha kizárólag a már kialakított elképzelésedhez ragaszkodnánk.
Adjunk időt a kísérletezésnek.
Ne álljunk meg egyetlen biztonságos iránynál.
Változtassunk a szögeken, a fényen, a testtartáson és a tekinteten.
Nem azért, hogy másnak mutassalak.
Hanem azért, hogy megmutathassak valamit,
amire talán eddig nem mertél rácsodálkozni.
Néha éppen az hordozza a legtöbb karaktert
Sokszor a gyakorlatban derül ki,
hogy az az oldal, amelyet valaki eddig elrejtett,
valójában egyediséget és érzelmet hordoz.
Egy apró aszimmetria nem feltétlenül rontja a portrét.
Lehet, hogy éppen emberibbé, mélyebbé és emlékezetesebbé teszi.
- egy kissé félrebillent fej;
- egy szabálytalan mosoly;
- egy tekintet, amely nem akar megfelelni;
- egy mozdulat, amely nem tökéletes, csak igaz.
Hanem azt, amelyiken végre önmagad vagy.
Nem egyetlen beállításból születik meg a portré
Nem kell a „biztonságos oldalhoz” ragaszkodnunk.
Fordulhatunk balra és jobbra.
Játszhatunk a fény irányával,
a test tartásával és a tekintet mélységével.
Minden változtatás egy újabb lehetőség.
Nem azért, hogy megtaláljuk a hibátlan képet,
hanem hogy észrevegyük, melyik pillanatban történik valami valódi.
Nem csupán egy pillanatot rögzít
A fotó energiát, jelenlétet és egy új nézőpontot is megőriz.
Néha a „hátrányosnak” hitt adottság válik
a legszebb és legőszintébb részletté.
A kamera nem túloz.
Inkább tükröt tart.
Feltár és megmutat valamit,
amit magunk talán még nem mertünk észrevenni.
A portré nem történik meg egyedül
Fontos, hogy bízzunk a folyamatban.
Abban, hogy a fotós nem csupán technikailag lát,
hanem figyel arra is, hogyan vagy jelen a térben.
Egy portré művészi oldalán együtt találjuk meg azt,
amire korábban talán még egyikünk sem gondolt.
Nem egy ideális arcot keresünk.
Hanem azt a rövid pillanatot,
amikor már nem próbálsz megfelelni annak,
amit magadról elképzeltél.
