Felvállalom magam!
Felvállalom magam!

Felvállalom magam!

„Melyik az előnyösebb oldalam?”

Ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat egy portréfotózás előtt.

Tudod, nekem a bal oldalam az előnyösebb. Az orrom picit erre áll.
Az arcom nem szimmetrikus. Ezt az oldalamat nem szeretem.

Ismerős?

A tükör ismerős világa

A kép nem ugyanazt mutatja, amit megszoktunk

Mindannyian órákat töltünk a tükör előtt.
Önvizsgáló tekintettel figyeljük magunkat,
különös hangsúlyt adva annak, amit előnyösnek vagy előnytelennek vélünk.

A tükör azonban egy megszokott, megfordított képet mutat rólunk.
Olyan arcot, amelyet évek óta ismerünk.

A fénykép ezzel szemben máshogyan mutat meg.
És ami szokatlan, azt hajlamosak vagyunk hibának látni.

A kamera nem hibát keres.
Hanem jelenlétet.
Az előnyös oldal

Nem biztos, hogy az, aminek gondoljuk

Az „előnyösebb oldal” sokszor nem más,
mint az a látvány, amelyhez a leginkább hozzászoktunk.

A fény, az árnyék, a mozdulat és az arckifejezés azonban
egészen más képet alkothat ugyanarról az arcról.

A portré nem csupán a tényszerű látványt rögzíti.
Hangulatot, jelenlétet és energiát is őriz.

Mi történik, ha nem csak azt az oldaladat mutatjuk meg, amelyet már ismersz?
Kísérletezni

A portré új dimenziókat nyithat

Nem szeretném, ha kizárólag a már kialakított elképzelésedhez ragaszkodnánk.

Adjunk időt a kísérletezésnek.

Ne álljunk meg egyetlen biztonságos iránynál.
Változtassunk a szögeken, a fényen, a testtartáson és a tekinteten.

Nem azért, hogy másnak mutassalak.

Hanem azért, hogy megmutathassak valamit,
amire talán eddig nem mertél rácsodálkozni.

Amit rejtegetünk

Néha éppen az hordozza a legtöbb karaktert

Sokszor a gyakorlatban derül ki,
hogy az az oldal, amelyet valaki eddig elrejtett,
valójában egyediséget és érzelmet hordoz.

Egy apró aszimmetria nem feltétlenül rontja a portrét.

Lehet, hogy éppen emberibbé, mélyebbé és emlékezetesebbé teszi.

  • egy kissé félrebillent fej;
  • egy szabálytalan mosoly;
  • egy tekintet, amely nem akar megfelelni;
  • egy mozdulat, amely nem tökéletes, csak igaz.
Nem az előnyös oldaladat keresem.
Hanem azt, amelyiken végre önmagad vagy.
Több lehetőség

Nem egyetlen beállításból születik meg a portré

Nem kell a „biztonságos oldalhoz” ragaszkodnunk.

Fordulhatunk balra és jobbra.
Játszhatunk a fény irányával,
a test tartásával és a tekintet mélységével.

Minden változtatás egy újabb lehetőség.

Nem azért, hogy megtaláljuk a hibátlan képet,
hanem hogy észrevegyük, melyik pillanatban történik valami valódi.

A fénykép nem engedi a megszokást

Nem csupán egy pillanatot rögzít

A fotó energiát, jelenlétet és egy új nézőpontot is megőriz.

Néha a „hátrányosnak” hitt adottság válik
a legszebb és legőszintébb részletté.

A kamera nem túloz.
Inkább tükröt tart.

Feltár és megmutat valamit,
amit magunk talán még nem mertünk észrevenni.

Együtt

A portré nem történik meg egyedül

Fontos, hogy bízzunk a folyamatban.

Abban, hogy a fotós nem csupán technikailag lát,
hanem figyel arra is, hogyan vagy jelen a térben.

Egy portré művészi oldalán együtt találjuk meg azt,
amire korábban talán még egyikünk sem gondolt.

Nem egy ideális arcot keresünk.

Hanem azt a rövid pillanatot,
amikor már nem próbálsz megfelelni annak,
amit magadról elképzeltél.

Felvállalom magam

Nem azért, mert minden részletemet tökéletesnek látom.

Hanem azért, mert nem szeretnék többé kizárólag
egyetlen megszokott oldalból állni.

A portré nem azt mutatja meg, milyennek kellene lenned.
Hanem teret ad annak, aki már most is vagy.