Karácsonykor mintha egy kicsit másképp telne az idő.
A fények melegebbnek tűnnek. A régi tárgyak közelebb húzódnak hozzánk. Egy megsárgult fénykép, egy kopott könyv vagy egy régóta őrzött dísz hirtelen többet jelent annál, mint amit első pillantásra látunk benne.
Nem egyszerűen tárgyakat látunk.
Hanem történeteket.
Tárgyak, amelyek emlékeznek
A stúdióban semmi sem teljesen néma
Az Artantiq stúdióban régi könyvek, kopott keretek, analóg fényképezőgépek, lámpák és hosszú életű bútordarabok vesznek körül.
Nem azért kerültek ide, hogy egyszerűen kitöltsék a teret.
Mindegyikük hordozott már valamit, mielőtt hozzám érkezett volna. Valaki kezében ott volt egy könyv. Valaki belenézett egy régi objektívbe. Valaki leült arra a székre, amely ma egy portré hátterének része.
A történetük egy részét talán soha nem fogjuk megismerni. De a jelenlétüket érezni lehet.
Az Artantiq világa
Nem díszletek. Csendes szereplők.
Régi könyvek
Lapjaik között nemcsak szavak, hanem kéznyomok és elmúlt életek emlékei maradtak.
Analóg fényképezőgépek
Olyan eszközök, amelyek egykor mások történeteit őrizték meg.
Kopott felületek
Nem hibák, hanem az idő finom nyomai.
Meleg fények
Nemcsak megvilágítják a teret, hanem hangulatot és jelenlétet teremtenek.
Ugyanabban a térben
A múlt itt nem másolat
Az Artantiq nem szeretne régi világnak látszani.
Nem akarunk egy elmúlt korszakot pontosan újraépíteni, és nem szeretnénk úgy tenni, mintha az idő visszafordítható lenne.
A múlt inkább anyag.
Egy felület, egy tónus, egy történet vagy egy érzés, amely találkozik a jelen emberével.
Amikor valaki leül ezek közé a tárgyak közé, nem szerepet játszik. A saját történetével érkezik meg közéjük.
Nem a múltat próbáljuk visszahozni. Azt keressük, hogyan tud tovább élni a jelenben.
Ünnepi csend
Karácsonykor közelebb kerülnek hozzánk az emlékeink
Talán azért szeretjük annyira az ünnepi fényeket, mert egy pillanatra lassabbá teszik a világot.
Van időnk megnézni azokat az arcokat, amelyeket év közben talán csak futólag látunk. Előkerülnek régi fényképek, ismerős történetek és olyan emlékek, amelyekről azt hittük, már elhalványultak.
A fénykép ilyenkor újra megmutatja valódi erejét: nemcsak azt őrzi meg, hogyan nézett ki valaki, hanem azt is, milyen érzés volt mellette lenni.
Amit a képek továbbvisznek
Egy fénykép mindig később válik igazán fontossá
Amikor elkészül, talán még csak egy szép képnek látjuk.
Évek múlva azonban már ott lesz benne egy hang, egy illat, egy tekintet vagy egy hely, ahová nem tudunk ugyanúgy visszatérni.
Talán éppen ezért hiszek ennyire a fényképekben.
Mert miközben megőrzik a jelent, csendben már a jövő emlékeit készítik.
Időtlen történetek
Az Artantiq számomra a múlt és a jelen találkozása
Kortárs portrék régi tárgyak, patinás felületek és csendes fények között.
Nem azért, hogy visszatérjünk egy elmúlt időbe. Hanem azért, hogy a jelen történetei olyan képekben maradjanak meg, amelyek sok év múlva is képesek lesznek megszólítani valakit.
Nem álmodtunk. Megérkeztünk.
Talán nem történt valódi varázslat.
A tárgyak nem lebegtek a levegőben, a fény nem változott ezüstsóvá, és az idő sem állt meg.
Mégis történt valami.
A múlt tárgyai új történetek részévé váltak. A stúdió megtelt jelenléttel. A fényképek pedig lassan elfoglalták azt a helyet, amelyre mindig is készültek.
Az emlékeink között.