Miért bújunk annyi érzelem mögé egy-egy kép kapcsán?
A képek olyanok, mint a lélek tükre: nemcsak azt mutatja meg, ami valójában ott van, hanem azt is közvetítik, amit érzünk.
Minden kép üzenetet hordoz
Egy szelfi nem mindig csak egy szelfi – lehet egy üzenet a világnak, egy ki nem mondott kérdés vagy az elismerés iránti vágy.
Egy éttermi fotó nemcsak egy vacsora képe – hanem egy „nézzétek, milyen jó helyen vagyok, milyen jó ételeket eszem” érzés közvetítése.
Egy utazásról készült kép sokszor nemcsak a helyszínt mutatja meg – hanem azt a vágyunkat, hogy mi is „érdekesek” és „izgalmasak” legyünk mások számára.
Miért vált a képek megosztása ilyen fontossá?
A képek mögé érzéseket, vágyakat, hiányokat bújtatunk – tudatosan vagy tudattalanul. A fotók sokszor átvették a szerepet a szavaktól. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de ha a képek teljesen helyettesítik a valódi, mély beszélgetéseket, az hosszú távon érzelmi elszigetelődéshez vezethet.
Az online jelenlét pszichológiája: FOMO és az azonnali jutalmazás
„Ha nem fotóztad le, meg sem történt” – ez a modern világ egyik jelmondata lett.
Azonnali jutalmazás – ha posztolsz valamit, jönnek a lájkok, kommentek, visszajelzések. Ez egy gyors dopaminlöketet ad.
FOMO – a kimaradástól való félelem – ezért akarunk mindent rögzíteni és megosztani.
Elveszítjük a jelen pillanat varázsát?
Amíg lefotózzuk az ételt, kihűl. Amíg a tökéletes szelfit keressük a tengerparton, talán elfelejtjük élvezni a naplementét.
Beszélgetés vagy posztolás – melyik az értékesebb?
Egy beszélgetés személyesebb, interaktívabb, és lehetőséget ad a mélyebb kapcsolatok kialakítására. A posztolás ezzel szemben egyirányú kommunikáció: megmutatunk valamit, de nem mindig várunk valódi visszajelzést.
Hogyan kapcsolódik mindez az érzelmi intelligenciához?
Az érzelmileg intelligens emberek kevésbé érzik szükségét a közösségi média visszacsatolásának, mert magabiztosabbak az érzelmi önszabályozásban és a kapcsolatok kezelésében.
