Felvállalom magam!
„Melyik az előnyösebb oldalam?” – Egy gondolat a fényképezés előtti bizonytalanságról
Nagyon gyakran hangzik el fotózás előtt ez a mondat:
„Tudod, nekem a bal oldalam az előnyösebb… Az orrom picit ferde… Az arcom nem szimmetrikus…”
Emberi mélységek. Mindannyian órákat töltünk tükör előtt, önvizsgáló tekintettel, különös hangsúlyt fektetünk az előnyős illetve az általunk vélt előnytelen külső tényezőkre, ami valljunk csak be, nem mindig tükrözi a valóságot. A tükör egy megszokott, beletörődött, ismert képet mutat rólunk. Az önismeret útján a tükör biztonságos terep – de a kamera más világ. Nem csak képet alkot, hanem lényeget keres. Nem hibára fókuszál, önbizalomra épít.
Egy kép mindent megváltoztathat
A fotó nem csupán a tényszerű látványt rögzíti, hanem hangulatot, energiát. Az „előnyösebb oldal” sokszor nem is az, amit annak gondolunk, hanem amit a fény, az árnyék, a mozdulat vagy az arckifejezés még szebben emel ki. Amit egy szakember finom utómunkával új fénybe helyezhet – mert egy művészi látásmód nem csupán képet alkot, hanem új dimenziókat nyit. És ha hagyod, egészen önmagadig kísér.
Ezért is fontos, hogy ne csak a saját elképzelésünkhöz ragaszkodjunk. Adjunk időt a kísérletezésnek, ne álljunk egy jó irány útjába, vezessenek a szögek, fejlődésre ösztönözve egy kiforrt mimikát. Sokszor a gyakorlatban derül ki, hogy az az oldal, amit eddig rejtegettünk, valójában karaktert, egyediséget, érzelmet hordoz. Új értelmet nyer hogy felfedezz valami mást.
Egy fotós szemével
Szakavatott szemmel, tapasztalattal és empátiával és számos készséggel állunk a portré elkészítéséhez. Nem hibát keresünk, hanem egyedi formát, lényeglátást. Egy apró aszimmetria nem ront, hanem sok esetben mélyít és emberibbé teszi a képet. Megmutathat valamit a személyiségből, a valódiságból.
Több beállás, több lehetőség
Ahelyett, hogy a „biztonságos oldalhoz” ragaszkodnánk, próbáljunk meg nyitottan kísérletezni. Forduljunk picit balra, jobbra, játsszunk a fénnyel, a testtartással, a tekintet mélységével. A fotó viszont más. A fotó nem engedi a megszokást.
Nem csupán egy pillanatot rögzít, hanem energiát, jelenlétet és egy új nézőpontot ad.
Néha a „hátránynak” hitt adottság válik a legkifejezőbb, legszebb elemmé.
Ezért bátorítalak:
A kamera nem túloz. Inkább tükröt tart, feltár, és megmutat olyasmit is, amit mi magunk talán még nem mertünk észrevenni.
Bízzunk benne, hogy a fotós lencséje nem csak technikailag, hanem lélekben is lát. Mert ott van a helyed egy portré művészi oldalán: Együtt megtaláljuk azt, amire eddig még nem mertél rácsodálkozni.