A fotózás nem csupán technika. Nem csupán a fények, színek és pózok találkozása. A fotózás valami finomabb, szinte kézzel meg nem fogható dolog. Egy tér, ahol a pillanat, az érzelem, a fények és az emberi jelenlét találkozik.
Ezért amikor stresszmentes fotózási napról beszélünk, nemcsak a fotózás folyamatára gondolunk, hanem arra a légkörre is, ami lehetővé teszi, hogy a képek túlmutassanak az egyszerűen szép beállításokon. Olyan pillanatok, amiket nemcsak megörökítünk, hanem életre is keltünk.
Az esküvők és szertartások napja különleges. Ez az a nap, amikor az érzelmek annyira telítettek, hogy szinte vibrálnak a levegőben. Egy nap, amit újra és újra át akarunk élni, akár álomszerű képeken keresztül, akár a legőszintébb dokumentarista szemmel megörökítve.
És itt kezdődik a fényképész valódi szerepe.
Mert a fényképész nem csak az, aki megnyomja az exponáló gombot. Hanem az is, aki térben lát. Aki figyel. Aki érzi, mikor kell cselekedni hogy a pillanat önmagát adja.
Mi a fontos egy ilyen napon?
Nem a tökéletesség. Nem a hibátlan pózok. Hanem az emberi pillanatok.
Az a kézfogás, ami kicsit reszket a meghatottságtól. A mosoly, ami elárulja a megkönnyebbülést a szertartás végén. A pillanat, amin keresztűl valaki megörökít egy mindent elsöprő jelenetet – amit szavakkal is lehetetlen lenne elismételni.
A fotókon keresztül újra átélni. Álomszerűen, ha az illik hozzád, vagy nyers erővel bírón, ha azt érzed igaznak. Minden stílusnak megvan a maga tere. De a legfontosabb mindig az: hogy te önmagad légy.
Ne izguld túl. Az esküvőd napján nem várok tőled mást, csak jelenlétet. Azt, hogy ott legyél. Ne pózolj végig, ne keresd a kamerát – éld meg a napod. És hagyd, hogy meglássam azt, amit te talán észre sem vennél.
Hogyan támogathatod a fotósod?
A fotós, aki egész nap veled van, aki néha több lépést tesz meg a nap során, mint bárki más, aki figyel, fókuszál, ám sokszor láthatatlan marad. Pedig ő is ember. Ő is lélegzik, fárad, megáll néha egy pillanatra, hogy érzelmileg is jelen legyen.
Hidd el, a legjobb képek akkor születnek, ha a fotósod is jól érezheti magát. Ha szabadon mozoghat, ha tudja, hogy nem kell versenyt futnia az idővel. Ha megengeded neki, hogy ember legyen, ne csak szolgáltató. Hiszen ő is azt szeretné, amit te: hogy a képeid éljenek.
Mit mutasson a fotó?
Az igazságot. A saját igazságodat. Akár álomszerűen, akár nyers dokumentarista őszinteséggel. A stílus lehet választás kérdése. De a pillanat nem hazudhat.
A fotón ne csak az legyen látható, amit a ruha vagy a dekoráció mutat – hanem te magad. Az, ahogy ott állsz, ahogy örülsz, izgulsz, nevetsz, elfáradsz. Az ember.
Mert a fotózás végén nem az számít, hány képet kapsz. Hanem az, hogy amikor újra kezedbe veszed őket, érezd a napot. A hangulatát, a leheletnyi rezdüléseit. Azt, hogy ez te vagy. Hogy jelent alkottál.
Ezt hívjuk stresszmentes fotózásnak. Mert nem csak a fotósod éli, ha szabadon dolgozhat, hanem te is érzed, hogy önmagad lehetsz. Így a képek is szabadon születnek. Lélegezni fognak.
És végül te is megszereted a fotózást. Mert rájössz, hogy ez nem a kötelezőkről szól.
Hanem rólad.
